Nagyon-nagyon fontosnak tartom azt, hogy erre a területre is elindul a Bara. Ugyanis erre a leckére általában a gyász volt jellemző, a búcsúzást kevésbé próbáltuk megfogni, holott ez ugye három szóból álló lecke: tisztelet, búcsúzás, gyász. Úgyhogy örülök, hogy a búcsúzás című helyzet is előtérbe tud kerülni, és erre felhívnám a többiek figyelmét is. Nagyon tetszik a kép előtere, a levelek és az ezekből kialakuló rajzolat, egyszerűen fantasztikus. Én a kép fölső részének, akár egyharmadának rovására is ezt jobban megfigyeltem volna, vagy inkább ebből adnék, vagy csak simán vágnék a kép fölső részéből, az nem annyira fontos nekem. Az egy másik kérdés, hogy ha már egy ilyen helyzet van, nem tudom, hogy mennyire voltak ezek a modellek instruálhatóak, mert azért itt izgalmasabb lenne, ha nem csak oldalirányban történne elmozdulás, hanem a képben befelé is. Tehát, hogyha közelebb futna felénk vagy mozdulna el felén az egyik alak, akkor ez dinamikában jobban adná ezt az üzenetet. Úgyhogy kettő csillag azért, mert ez most nem olyan nagyon erős. (hegyi)
értékelés:

Kaptunk már ilyen képeslapos megfejtést Barától. Itt továbbléptünk, kép a képben, olyan minta egy kis képkeret lenne besuvasztva oda a zöldbe és oda bekasírozódott volna egy üdvözlőkártya. Nagyon kedvelem ezt a képet. Talán annyi, hogyha egy hosszú expozícióval fényképezem ezt a képet, akkor akár egy átsuhanó alak mozgalmasabbá tehette volna azt a téglasarkot, mert most az egy picit elviszi a figyelmet. Tehát ott ahol úgymond kitakaródzik ez az épület és nem borítja a növényi levéltakaró, ott most nekem fényben, tónusban és élességben a fókusz odabillenti, azzal én valamit kezdtem volna. Úgyhogy az előző kettőhöz képest ez 2 csillag. (hegyi)
értékelés:

Itt a lecke besorolással abszolút nem értek egyet. Persze-persze, épített környezet, mert egy épületben találtam – itt most megint azt mondom, hogy ennél magasabbra kéne mozdulni. A képi megoldás abszolút érvényes és rendben van. Annyit azért hozzátennék, hogy vagy a háttérrel kezdtem volna, jelen pillanatban engem az az átmenő függőleges vonal zavar, vagy hogyha nem komponálom ennyire szűkre, akkor meghagyható az árnyék életlenben, akkor ott valószínűleg több képalkotó elemet találunk majd. És nem teljesen értem, hogy miért kellett elvágni ezt a körívet. Úgyhogy maga a meglátás jó, tehát ez olyan, mint egy nagy döglött pók, tudom a póknak kettővel több lába van, azt hiszem, nem szoktam annyira nagy barátsággal szemlélni, de ha jól emlékszem annak 8 db lábacskája van, ennek meg 6, de mondjuk nevezzük póknak. Nagyon tetszik az, hogy tónusban megint az András játszott és jó irányban keres, tehát ez is egy jó megoldás. A kompozícióval nem teljesen értek egyet. (hegyi)
értékelés:

Pontosítanom kell egy kicsit a lecke értelmezését. Itt arról volt szó, hogy olyan helyzeteket mutassunk meg, amik mint egy leletmentés ma még úgymond köztünk vannak és működnek, de tartunk tőle, hogy elvesznek, és legalább egy fotó vagy film erejéig lenyomatot készítünk róluk. Értem én itt a temetői összefüggést, csak nem teljesen ez, ami a feladat, tehát a feladatértelmezést kéne egy kicsit pontosítani. Lehet, hogy én fogalmaztam kicsit slendriánul a leckefelhívásnál. Ha így van, akkor elnézést és akkor mondjátok, hogyha így gondoljátok, akkor ezen javítunk. Most ez egy picit mellé megy ennek, és nem mondom, hogy ez 10 pontos találata a leckének, de elfogadom. Az öt képből álló sorozatnál én azt mondom, hogy az első képet, mint bevezetőt, abszolút érvényesnek tartom. A második és a harmadik képből valamelyik a kettőből, és itt most azt kell mondanom, hogy talán a harmadik az, ami számomra izgalmasabb. A negyedik kép megint érdekes és jól működik. Nekem onnan még hiányzik egy ötödik megfejtés. Tehát, hogyha ennyi képből dolgozunk, akkor az egyik, mondjuk a második képet kivenném, és ahelyett készítettem volna valami olyan képet, ami egy picit közelebb enged minket ezekhez hamvasztó urnát tartalmazó kis sírhelyekhez. A bejezés nagyon jó, ahogy a főszereplő ránk figyel – hogy ez szendvics megoldás vagy más, nem tudom – de jó zárása a sorozatnak. Tehát még egyszer, az utolsó és az utolsó előtt kép közé kellene nekem ott valami, ott nekem bicsaklik egy picit a történet. (hegyi)
értékelés:

Nagyon örülök annak, hogy egy ilyen alkotót hív be idézet címkén az András közénk, és én javaslom is, hogy Eschert tanulmányozzátok, az interneten biztosan találtok hozzá megfelelő mennyiségű információt. Az, ami érvényessé teszi ezt a fajta asszociációt a különböző térsíkoknak, a párhuzamosoknak a rendszere itt most ezen a képen, értem ezalatt az ablakok, ablakkeretek által adott perspektivikus torzulásban mutatott külső világot, és a belső tetőgerendákkal és tetőlemezekkel másik, belső világot, és a kettő rendszere, ami nagyon érdekes, kint-bent térjátékot mutat. Én ezt nagyon szeretem, ennél sokkal többet nem is tudnék róla mondani. Talán annyit, hogy én azt a fehér foltot jobb oldalon a lehető legkisebbre hagytam volna, tehát abból még lehetne vágni, de ennyi. (hegyi)
értékelés:

Közös megegyezéssel került ez a reklám leckére, mert egyébként csendéletnek indult, és én jobban is tudom értelmezni reklámként. Mégpedig azért, mert hordozza azokat az eszközöket, amit egy reklámfotó általában hordozni tud, tehát egy picit szebbé van formálva az a történet, mint a valóságban, olyan pillanat van kiragadva, amit a hétköznapokban nem figyelünk meg. Tehát mondjuk, ha veszek egy üveg vörös Bacardit, akkor én azt kiöntöm aztán csókolom. Nem azt fogom nézegetni, hogy milyen szépen folyik maga az ital. Tehát a reklámfotónak ez is egy jellegzetessége, hogy egy olyan pillanatot rögzít, amit a hétköznapokban nem figyelünk meg, ezt emeli egy kicsit ünnepivé, és ettől rugaszkodik ez el a valóságtól, és ez az, ami reklámfotóvá teszi. Nekem ez egy abszolút jól működik. Egy picit többet adtam volna a pohárból, most az súlypontban nekem egy kicsit kevesebbet kap, mint amennyi szükséges volna. Tehát hogyha a képtömeget figyelem, akkor a poharat, ha nem is a talpáig, de legalább ennek az oldalívnek az aljáig meg kellett volna hagyni. Reklámfotóknál az is fontos szempont, hogyha maga a reklámfotó nem hordozza a termék nevét, akkor legyen hely, ahova feliratokat tudnak tenni a grafikusok. Ez itt abszolút megvalósul, tehát szlogent is, reklámcímkét is rá lehet rakni. Én erre megadom a három csillagot azzal, hogy egy kicsit kompozícióban javítani kell. (hegyi)
értékelés:

nekem nem csak ő a fontos hanem az is ami neki az.

Nagyon szeretem ezt a képet azért, mert a hetvenes években volt ez igazán jellemző, amikor úgy próbáltak mesélni – főleg amerikai fotósoknál volt ez divat – hogy elkezdtek történeteket mesélni az akkori Amerikából, abból a helyzetből kiindulva, amit úgymond az akkori reklámok sugalltak, hogy minden szép és minden jó, és ezt kontrasztként beállították ezekkel a belső térben készült, kicsit elmozdult horizontú helyzetekkel. Tehát hangulatában ez az érzetet hozza, és ezt nagyon jónak is tartom. Számomra az is izgalmas, hogy ebben a kicsit bemozdított, kicsit eltekert kompozícióban mindezt helyre tudja húzni az a szőnyeg, tehát tömegében jó egyensúlyt tud teremteni. Takarjuk ki, nézzük meg, hogy anélkül a szőnyeg nélkül az egész kép elkezd borulni jobbra és elkezd pörögni, az az, ami megállítja ezt a kép. Nagyon kedvelem. Az is egy jó megfigyelés, amit a macskák életéből láthatunk. Nekem négy van, úgyhogy abszolút tudok azonosulni ezzel a helyzettel, de szerintem az is, akinek nincs ilyen kis házi állata. (hegyi)
értékelés:

Get the Flash Player to see this player.

színészek: Nagy Oszkár, Madácsi Flóra, Kiss Balázs, Bojkovszky Zsolt
narráció: Bábics Norbert
Minden mást én követtem el a filmen.

Ez a film már korábban felkerült az Estiskolára szorgalmiként, és mivel lett reklám lecke, átemeltük ezt közös megegyezéssel, és örülök is neki. Ha ezt nem a Robi kezdeményezi, akkor én lettem volna az, aki mondom neki. Tetszik maga az ötlet. Néhol egy kicsit az effektek nem 100%-ig hordozzák azt a komolyságot, amit egyébként a film mutatna. Nekem egyetlen egy problémám van, ami még javításra vár, hogy akkor, amikor maga a termék a végén mint dobozolt, megvásárolható helyzet bemutatásra kell, ott nekem ez nem stimmel, mert nagyon picike az a doboz, jelentéktelen. Ha én azt mondom, hogy egy világpusztító fegyver van a kezemben és azt kínálom úgymond eladásra, akkor annak ennek egy jóval jelentősebb doboznak kell lenni, hogy már azon is látszódjon az, hogy itt mi a történet. Tehát ott az már egy kicsit el van nagyolva. Egyébként maga a film a reklámnak a gesztusait és jelrendszerét hordozza, tehát abszolút értelmezhető. A másik, a narráció. Ezt nem árt lepróbálni többször és megnézni, hogy mi az, ami működik, mert most ez a kicsit zengetős, kicsit elektronikusan térrel utólag megdolgozott hangfelvétel nem dolgozik rá erre az üzenetre, hanem inkább gyengíti. Tehát nem hagyja élni magát a képi információt, hanem elkezdi elvinni a figyelmet erre a szövegi megoldásra. Márpedig azt mondom, hogy ez pont akkor ütne nagyot, hogyha a szöveg természetesen működne és nem lenne még arra is rátéve egy ilyen „nagyító” effekt. Maga a szöveg mondanivalója érhető és rendben van, csak a technikai megoldás kigyengíti ezt az üzenetet. Ez most az ötből három csillagot kap. (hegyi)
értékelés:

Abszolút érhető és világos a fogalmazás – Ferinek le fogom törni a kezét, mert babrál ezzel a hülye photoshoppal, ez a kép baloldalán látszik, hogy ott megint valamit machinált. Nem kellett volna, nincs semmi értelme, sőt, az, amit most besötétítettél a kép baloldalán, az most igenis kellene ahhoz, hogy ez a bal felső sarok a jobb alsó sarokban lévő nagy fehér flekkel tudjon feleselni. Tehát most pont azt vetted el tőle, és ettől borul is az egész, amit ezt egyensúlyba hozta volna. Úgyhogy ha lehetne kérni, akkor próbáld meg egy kicsit komolyan venni, amit kérek, hogy felejtsd már egy kicsit el ezt a fotószerkesztőt, mert nem mondom azt, hogy minden fotószerkesztős megoldásod annyira sikeres. Fotóban sokkal előrébb tartasz, mint a labortechnikában, hogyha ezt az elektronikus bizgerálást labortechnikának nevezzük. Labortechnikával nagyon sokszor agyon tudod csapni magát a megoldást. Itt most két eset lehetséges: vagy elkezdünk a fotókkal foglalkozni és a labortechnikát háttérbe szorítjuk, vagy megtanulunk „laborálni”. Ami a képet illeti, jó megoldásnak tartom a csend leckére. Az érdekes kérdést vet fel, hogy a jelen megoldásban nem érzem stabilnak ezt a kompozíciót, borul baloldal felé, hogyha nem lenne ez a sötétítés, talán az megfogná ezt a borulást, de most kompozícióban nincs ami kiegyensúlyozza a képnek a jobb oldalán lévő nagy üres teret, onnan nekem most valami hiányzik. Úgyhogy tetszik, jó az irány, de ez most egy csillag. (hegyi)
értékelés:

Izgalmas meglátás. Nagyon kedvelem azt, hogy András ennyire emberközpontúan közelít egy házi kedvenchez, és ez nagyon nagy erénye ennek a képnek. Ugyanakkor azt mondom, hogy értem a kiválasztást, de nem értek egyet vele teljesen, hogy ennyire szűkre véve a szem az, amire csak és kizárólag koncentrálunk. Ráadásul azt kell mondjam, hogy nem is biztos, hogy 100%-ig jó helyre érkezik az a fény, amivel most dolgozik az alkotó. Arra azért szeretném felhívni a figyelmét, hogy óvatosan a fényekkel. Erről már beszéltünk, hogy milyen világítást adunk egy állat szemébe. Most ez a fény nekem nem is teljesen jó helyen van. Azzal, hogy ennyire elvész a honnan-hová, mettől-meddig határ nehezen lehet beazonosítani, hogy mi történik. El tudom ezt fogadni, de akkor is a szem körüli szőrzetből és abból a helyzetből, amit ennek a kis állatnak az arca mutat, én többet adtam volna. Kifuthat ez teljesen feketére, mint ahogy a kép nagy részén kifut, akkor viszont nem nagyon értem, hogy a baloldalon az a háromszög miért marad benne, mert meg lehet azt oldani, hogy az ott nem kell. Most ez itt nekem egy kicsit bizonytalan, úgyhogy egy csillag. (hegyi)
értékelés:

Tetszik a kép, nagyon kedvelem ezt a történetet. Egy picit nekem maga a „hívás” egy kicsit sötétre sikerült, tehát ezzel lehetne tónusban egy picit még előrébb hozni, de hát ez csak egy technikai meglátás. Nagyon tetszik az, hogy itt van egy ilyen helyzet, amikor valószínű, hogy vagy egy fátylat, vagy kendőt, másik szoknyát, blúzt, vagy valamit ez a hölgy föl akar még úgymond venni és egy hosszú expozícióval elérjük azt, hogy egy ilyen festői helyzet jön létre. Miközben nagyon is jó, és nagyon is fontos, hogy a képen vannak éles pontok és vannak olyan momentumok, amik beazonosíthatóan megmaradtak, tehát nem minden mozog, hanem igazándiból a kéz hirtelen mozdulatával a kép felső része az, ami a mozgást nagyon jól mutatja, míg az alsó rész stabilan áll és támasztja alá ezt az üzenetet. Úgyhogy én ezt nagyon szeretem. Egy picit szűkre komponáltnak tartom. Tehát itt megint az a helyzet, hogy nincs a mozgásnak elég tere. Most dekára szét van mérve a kettő. A mozdulatlan talapzat és a bemozdult felsőrésze a képnek. Én pedig azt mondom, hogy ezt a döntést meg kell hoznunk, hogyha minket itt most a mozgás érdekel, akkor nagyobb teret kell adni, mert valószínű ez a ruha azért suhan magasabbra, meg oldalirányban is egy picit jobban, mindez mehet a rovására a nyugalmi helyzetben lévő talán alsószoknyának, vagy kis kombinénak, vagy nem tudom, minek hívjáknak nevezhető fehér ruhafelületnek. Az irány az nagyon jó, de a kompozícióval nem 100 százalékig tudok egyetérteni. Kettő csillag. (hegyi)
értékelés:

Feri, azt kell, hogy mondjam, hogyha ezt a reklám leckére küldöd be, akkor még tudok is vele mit kezdeni, mert egy ruhareklámnak bár egészen extrém, de ott el tudnék képzelni egy sorozatot, amit mondjuk divatfotósok ruhával megoldanak egy temetői környezetben. Izgalmas lehetne a megoldása, hogy feszegetjük a határokat, hogy meddig lehet ebben elmenni anélkül, hogy bárkinek az érzületeit sértenénk. Tehát mondom, reklámra ez egy jó megoldás. A tisztelet, búcsúzás, gyászra nem. És azt is megmondom miért nem. A modell az, aki igazándiból komolytalanná teszi ezt a megoldást. Ugyanis azt lehet mondani, hogy fehér gyász, lehet azt mondani, hogy magyar népszokásban is, külföldön is sok olyan helyzet van ahol a fehér a gyász színe, ezt el tudom fogadni. De az a póz, amit itt látunk ez sokkal inkább egy ilyen divatfotós beállításnak tűnik nekem, mintsem hogy bármi köze volna ehhez a helyzethez a modellnek. Tehát én nem érzem azt az összekötő pontot, ami igazándiból mozgatná ezt a történetet. Beállíthattad volna egy buszmegállóba is ilyen elven. Tehát tulajdonképpen én nem látom azt a kötött formát, ami itt most ezt a gyászt indokolná. Sem az arckifejezés, sem a test gesztusai, a póz, tehát nem tudok ebbe belekapaszkodni. És még azt sem tudom mondani, hogy majd magyarázatot várnék, mert erre most azt mondom, hogy erre sokkal kevésbé találok elfogadható magyarázatot. Azt tudom mondani, hogy itt valamit eltévesztettünk. Mondom, ha reklám, akkor elfogadom, de ez így most, erre a leckére nekem nem megoldás, úgyhogy én ezt visszaadom. (hegyi)

Márti leckéje arról szólt, hogy mindenki csinálja azt, amit akar. Megint azt mondom, hogy itt a leckebesorolásban kicsit billegünk, lazázunk, mert hogy az a lecke elég konkrétan megvan fogalmazva, úgyhogy arra azt várnám megoldásnak, hogyha lehet. Tehát azért lehet itt a határokat feszegetni, csak én meg azt mondom, hogy előbb próbáljuk meg megoldani magát a direkt módon feladott leckét és csak utána kezdjünk a határok keresésébe. Értem az üzenetet, hogy igen, mindenki azt csinál amit akar, valaki Toyotával parkol a hóban, valaki meg a lovacskával kocsikázik, meg a két behajtani tilos tábla, szóval persze, ez nagyon jó üzenet és nekem nagyon tetszik egyébként mint kép, de hát azért nekem ez egy asszociációs játék, nem elsősorban a lecke megoldása. Magát a leckét visszaadom ismétlésre és ez a kép így, hogy kikerült alóla a lecke, ez így egy csillagot tud kapni. (hegyi)
értékelés:

Újévi “kívánság-kosár” eregetés

Nagyon kedvelem ezt a képsort, mert nagyon szerethető üzenetet hordoz. Nagyon tetszik az a fajta helyzet, amikor az ember azt mondja, hogy találtam az időben, az életemben olyan nyugalmi pontot, amikor áldozok saját magamra, vagy arra a kapcsolatra, akivel együtt vagyok annyit, hogy elkészítjük, gondolom közösen ezt a kis ballont, ha jól látom rizspapírból vagy selyempapírból, és úgymond a mi kis boldogságunknak, szeretetünknek a ballonját az égnek engedjük. Minden benne van ebben a képsorban, ami fontos. Azon vacillálok, hogy készítettem volna-e még képet. Lehet, hogy ennek itt van vége és én el tudom ezt fogadni, hogy igazándiból nem megyünk tovább, hanem megelégszünk azzal, hogy repül ez a kis szerkezet és az ölelkező pár nagy szeretettel és féltő gondoskodással figyel erre a kis szerkezetre, hogy a mi kis érzelmi üzenetünk hova jut, milyen magasra emelkedik. Tehát mondom, én ezt abszolút el tudom fogadni, hogy itt van vége, bár még mesélhető tovább is ez a történet. Mesélhető lenne. Tehát én azért mondom, nem tudom, ez most ennyi és így működik, tehát ezt így kell elfogadjam és ez így nekem három csillag. (hegyi)
értékelés:

András – most már mondhatom – új korszakának egyik állomását láthatjuk ezen a képen. Itt a leckebesorolással egyáltalán nem értek egyet, ezt én mozgás leckére nagyon nyögvenyelősen tudom elfogadni, tehát itt még mindig azt mondom, hogy van pontosítani való András. Ez még egy kicsit a múlt, amikor didaktikusan próbálunk valamit megfogni, és akkor mozgás és el, mert ez az ember megy kifelé a képből. Hát jó, ez nekem erőltetett. Úgyhogy találjunk ennek valami másik leckét légy szíves. A kép viszont önmagában nagyon filmszerű. Nagyon jó az a fajta kontraszthatás, amit azzal tudott elérni András, hogy a szereplőre fókuszálva, a szereplőre állítva az élességet olyan fátyolszerű légréteg, légtömeg kerül a háttérben álló épületekre, ami miatt azok egy ilyen szürkés-fátyolos tónusban tartódnak és ez nagyon is rajzosan kiemeli ezt a figurát, aki itt gyalogol ezen a – talán – hídon. Tehát mondom a kép az erős, a leckebesorolással nem értek egyet, ezért kettő csillag. Próbáljuk meg azért úgy értelmezni ezeket a leckéket, ahogy azok vannak. Ha mozgás, akkor valami utaljon a mozgásra. Itt a kép vágásával az András tulajdonképpen még le is vágta a lehetőségét is annak, hogy itt a mozgásról beszélhessünk, mert se kéz, se láb. Úgyhogy mivel az expozíciós idő viszonylag rövid, ebből kifolyólag, hát itt én mozgást – mondom – csak nagyon nyögvenyelősen tudok értelmezni. (hegyi)
értékelés: