Itt a lecke besorolással abszolút nem értek egyet. Persze-persze, épített környezet, mert egy épületben találtam – itt most megint azt mondom, hogy ennél magasabbra kéne mozdulni. A képi megoldás abszolút érvényes és rendben van. Annyit azért hozzátennék, hogy vagy a háttérrel kezdtem volna, jelen pillanatban engem az az átmenő függőleges vonal zavar, vagy hogyha nem komponálom ennyire szűkre, akkor meghagyható az árnyék életlenben, akkor ott valószínűleg több képalkotó elemet találunk majd. És nem teljesen értem, hogy miért kellett elvágni ezt a körívet. Úgyhogy maga a meglátás jó, tehát ez olyan, mint egy nagy döglött pók, tudom a póknak kettővel több lába van, azt hiszem, nem szoktam annyira nagy barátsággal szemlélni, de ha jól emlékszem annak 8 db lábacskája van, ennek meg 6, de mondjuk nevezzük póknak. Nagyon tetszik az, hogy tónusban megint az András játszott és jó irányban keres, tehát ez is egy jó megoldás. A kompozícióval nem teljesen értek egyet. (hegyi)
értékelés:

Nagyon örülök annak, hogy egy ilyen alkotót hív be idézet címkén az András közénk, és én javaslom is, hogy Eschert tanulmányozzátok, az interneten biztosan találtok hozzá megfelelő mennyiségű információt. Az, ami érvényessé teszi ezt a fajta asszociációt a különböző térsíkoknak, a párhuzamosoknak a rendszere itt most ezen a képen, értem ezalatt az ablakok, ablakkeretek által adott perspektivikus torzulásban mutatott külső világot, és a belső tetőgerendákkal és tetőlemezekkel másik, belső világot, és a kettő rendszere, ami nagyon érdekes, kint-bent térjátékot mutat. Én ezt nagyon szeretem, ennél sokkal többet nem is tudnék róla mondani. Talán annyit, hogy én azt a fehér foltot jobb oldalon a lehető legkisebbre hagytam volna, tehát abból még lehetne vágni, de ennyi. (hegyi)
értékelés:

Izgalmas meglátás. Nagyon kedvelem azt, hogy András ennyire emberközpontúan közelít egy házi kedvenchez, és ez nagyon nagy erénye ennek a képnek. Ugyanakkor azt mondom, hogy értem a kiválasztást, de nem értek egyet vele teljesen, hogy ennyire szűkre véve a szem az, amire csak és kizárólag koncentrálunk. Ráadásul azt kell mondjam, hogy nem is biztos, hogy 100%-ig jó helyre érkezik az a fény, amivel most dolgozik az alkotó. Arra azért szeretném felhívni a figyelmét, hogy óvatosan a fényekkel. Erről már beszéltünk, hogy milyen világítást adunk egy állat szemébe. Most ez a fény nekem nem is teljesen jó helyen van. Azzal, hogy ennyire elvész a honnan-hová, mettől-meddig határ nehezen lehet beazonosítani, hogy mi történik. El tudom ezt fogadni, de akkor is a szem körüli szőrzetből és abból a helyzetből, amit ennek a kis állatnak az arca mutat, én többet adtam volna. Kifuthat ez teljesen feketére, mint ahogy a kép nagy részén kifut, akkor viszont nem nagyon értem, hogy a baloldalon az a háromszög miért marad benne, mert meg lehet azt oldani, hogy az ott nem kell. Most ez itt nekem egy kicsit bizonytalan, úgyhogy egy csillag. (hegyi)
értékelés:

Márti leckéje arról szólt, hogy mindenki csinálja azt, amit akar. Megint azt mondom, hogy itt a leckebesorolásban kicsit billegünk, lazázunk, mert hogy az a lecke elég konkrétan megvan fogalmazva, úgyhogy arra azt várnám megoldásnak, hogyha lehet. Tehát azért lehet itt a határokat feszegetni, csak én meg azt mondom, hogy előbb próbáljuk meg megoldani magát a direkt módon feladott leckét és csak utána kezdjünk a határok keresésébe. Értem az üzenetet, hogy igen, mindenki azt csinál amit akar, valaki Toyotával parkol a hóban, valaki meg a lovacskával kocsikázik, meg a két behajtani tilos tábla, szóval persze, ez nagyon jó üzenet és nekem nagyon tetszik egyébként mint kép, de hát azért nekem ez egy asszociációs játék, nem elsősorban a lecke megoldása. Magát a leckét visszaadom ismétlésre és ez a kép így, hogy kikerült alóla a lecke, ez így egy csillagot tud kapni. (hegyi)
értékelés:

András – most már mondhatom – új korszakának egyik állomását láthatjuk ezen a képen. Itt a leckebesorolással egyáltalán nem értek egyet, ezt én mozgás leckére nagyon nyögvenyelősen tudom elfogadni, tehát itt még mindig azt mondom, hogy van pontosítani való András. Ez még egy kicsit a múlt, amikor didaktikusan próbálunk valamit megfogni, és akkor mozgás és el, mert ez az ember megy kifelé a képből. Hát jó, ez nekem erőltetett. Úgyhogy találjunk ennek valami másik leckét légy szíves. A kép viszont önmagában nagyon filmszerű. Nagyon jó az a fajta kontraszthatás, amit azzal tudott elérni András, hogy a szereplőre fókuszálva, a szereplőre állítva az élességet olyan fátyolszerű légréteg, légtömeg kerül a háttérben álló épületekre, ami miatt azok egy ilyen szürkés-fátyolos tónusban tartódnak és ez nagyon is rajzosan kiemeli ezt a figurát, aki itt gyalogol ezen a – talán – hídon. Tehát mondom a kép az erős, a leckebesorolással nem értek egyet, ezért kettő csillag. Próbáljuk meg azért úgy értelmezni ezeket a leckéket, ahogy azok vannak. Ha mozgás, akkor valami utaljon a mozgásra. Itt a kép vágásával az András tulajdonképpen még le is vágta a lehetőségét is annak, hogy itt a mozgásról beszélhessünk, mert se kéz, se láb. Úgyhogy mivel az expozíciós idő viszonylag rövid, ebből kifolyólag, hát itt én mozgást – mondom – csak nagyon nyögvenyelősen tudok értelmezni. (hegyi)
értékelés:

Egyre jobb, egyre jobb. Úgyhogy én meg vagyok győzve, hogy itt tényleg valami nézőpont váltás történt a Giménél. A képcímekben még egy picit sántikálunk, de az is el fog jönni, hogy a azok is rendeződnek, de ez egy nagyon kedves kép nekem. Ez a durex kávéscsésze, azzal, hogy nagyon közeli és nagy látószögű objektívvel egy nagyon közeli expozíciót kapott, ezáltal torzul az egész kép, ez a torzulás ennek jót is tesz. Ráadásul ez az enyhén zöldes-barna szépiás szín megint azt mondom, hogy ez egy nagyon nagy ötlet, telitalálat nekem ehhez a képhez. A sima fekete-fehérhez képest ad ennek az egésznek egy pici fűszert, egy picit megborsozza ezt a kávét. Ami nekem különösen tetszik, hogy a lényegi formák megvannak, és itt ami az igazi erény az az, hogy attól, hogy a tónusgörbét ennyire széthúzta Gime, ettől a világosabb tartományokban egy roncsolás jött létre és ez azért izgalmas, mert ez hozza azt, ami a központi üzenete ennek, hogy ez nem egy kihűlt kávé, amit ottfelejtettek, hanem ez most készült és még meleg. Ez attól tud kijönni, hogy ez a páralecsapódás nagyon izgalmasan létrejön és ábrázolódik. Szóval hadd ne kelljen ezt ennél tovább rágnom, ez nekem három csillag és köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Megint azt mondom, hogy nagyon örülök annak, hogy a Gime elkezd egy kicsit másképp gondolkodni, másképp figyelni a környezetére. Nagyon is szép ez a kép, nagyon jó az, hogy ebben a barnás, aranytónusban van tartva. Megint azt mondom, hogy nem egy 10 pontos dobás, hogy itt most a mondanivaló letekeri a fejemet, de mint meglátás, mint térrendezés, nagyon kellemes kompozíciót kapunk. Esetleg én mondjuk a fölső részből vágtam volna, mert az ott már annyira ehhez a képi információhoz már nem tesz hozzá, de mindenesetre nagyon köszönöm ezt képet, és örülök, hogy végre valami olyan tél megfogalmazást kapunk, ami nem a szokásos, „hurrá, mehetünk az utcára megfagyni” című fejzetet mutatja, hanem egy kicsit messzebb, vagy más irányba néz. Kettő csillag. Azért kettő, mert kompozícióban én nem vagyok 100%-ig meggyőzve, hogy ez az optimális kompozíciós kiválasztás. (hegyi)
értékelés:

Én örülök annak, hogy a Gime megint talált magának egy olyan tanulmányt, ami attól izgalmas, hogy valamit észrevesz, ott van, jelen van, és elkezd fotósként gondolkodni. Ez a fajta gondolkodásmód az, amire vártam eddig és örülök, hogy ez kezd megjelenni az ő képein. Igen, azt lehet mondani, hogy ezek az első lépések ezen az úton, de nagyon fontos lépések és ezekre érdemes visszaemlékezni majd később, amikor már úgymond mellényzsebből kirántja ezeket a történeteket. Miért mondom mindezt? Ennek a képnek az egy nagyon nagy erénye, hogy úgy monokróm és úgy van benne ez az egyetlen kis piros jelzés, hogy nincsen benne manipuláció. Nem kellett hozzá photoshop-ot előbányászni, nem kellett hozzá körülményesen körberajzolni, szóval nem kellett hozzá semmi utólagos pepecselés, ez ott volt. Ez azért fontos, mert ezek az „ott volt” helyzetek azok, amik a fotográfusi látásmódra olyan nagyon jellemzőek, hogy ezeket az „ott volt”-akat az ember megfigyeli, észreveszi és nem elég, hogy rögzíti és dokumentálja, de még kompozícióba is rendezi azalatt a másfél perc vagy 10 másodperc alatt. Ez az egyik, amit gondolok erről. A másik, hogy nagyon is jól komponált képet látok, nagyon szépek ezek az ívek, ezek a játékok, ha ezt egy nonfiguratív képként fogom fel. Tehát ez is egy erénye ennek a képnek. És az is jó, hogy elkezd az András egy kicsit máshogy gondolkodni, hogy hogyan is lehet a vágyat, mint érzést, mint élményt megfogalmazni, hogyan lehet elvonatkoztatni a valóságtól és a valós helyzettől, mert ugye két eset van. 1. Ahogy a Bizottság énekli, hogy “már megint itt van a szerelem, már megint izzad a tenyerem”. Ezen a vonalon is el lehet indulni. 2. A vágy, és akkor lefotózom azt, hogy egy nagy tál csirkepörkölt van előttem és ezek azok, amikre azt mondom, hogy nagyon jó és fontos üzenetek akkor, ha ebben valamilyen szinten saját jelenlétünk is meg tud jelenni, csak akkor. Ugyanakkor ennél a másik iránynál az a fontos, hogy elgondolkodtat, ad egy óriási nagy teret a befogadónak arra, hogy a maga vágy élményét megfogalmazza. Itt a fák mögött megbújó autót látjuk és annak a kis piros pontját, és azt mondja, hogy vágy, hogy erre tudom azt mondani, hogy a vágy ébredése ez a piros pont a sok fehér között. Aztán lehet azt mondani, hogy visszaemlékszem arra a helyzetre, amikor Irénke megérkezett hozzánk és néztem a kocsifeljárón, hogy most állt meg a kocsival. Szóval sok minden elindítható és ez annak köszönhető, hogy egy ilyen áttételes üzenetet kaptunk. Tehát én ezt 3 csillaggal tudom most díjazni, és azt mondom, hogy hajrá Gime, csak így tovább ezen az úton. Nagyon jók ezek a megfigyelések, egyre magasabbra teszed a lécet, nehezíted a dolgod, de hát ettől szép és ettől van értelme az egésznek, hogy így dolgozzunk. (hegyi)
értékelés: