Nyári vendégek emléke
37. lecke (eltűnő világ), fotográfia, házi feladat, külső felvétel, értékelés
Attól szerethető ez a kép, hogy van benne valami nagyon is meseszerű. Olyan, mint amikor gyerekkorunkban megtaláltuk a kiserdőben – ez egy egész konkrét helyzet, hogy mi találtunk ilyen repülőgép roncsot a kiserdőben, és lehetett oda járni és izgalmas játék volt, hogy beült az ember ebbe a roncsdarabba, ami már eléggé ki volt belezve meg az idő is megviseltek, de a gyerek fantáziája nem ismer határokat. Úgyhogy ott akkor mi elképzeltük ezt az egészet, és az aktuális filmsorozatokat le lehetett játszani fejben, bármelyiket, tehát akár még a Winnetou-t is, hogy Winnetou-t megtámadja az NDK-s légierő. Szóval ez a fajta mesei világ az, ami nekem ebben a képben erősen jelen van, még akkor is, ha jelen pillanatban az a kis vörösesbarna levelű bokor ezt a kis álmodozást gátolja, de hát nyilvánvalóan az ember nem megy oda és nem tapossa le. Jó az elrendezés is, mert ha valaha is tudna mozogni ez a szerkezet, ez az utánfutó vagy pótkocsi, vagy nem tudom, mi akart lenni ez régen, akkor valószínűleg lefelé indulna el, arra lejt az út, és hát arra hagyott teret Péter is. Örülök ennek a képnek. Mint dokumentálás és az eltűnő világ egyik értelmezésének én ezt el tudom fogadni pontosan azért, mert ezt a fajta mesét indítja el és ez a mese, mint minden mese, ami a gyerekkorunkban igaznak tűnt, egyszer csak bekerülnek egy nagy, közös emlékkönyvbe. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:
2010. április 28. - 13:57
Jó, persze, szoktam én is “berendezni”. :-) Ehhez a képhez: http://route66.blog.hu/2009/09/17/szekelyfoldi_anzix pl. negyed órán keresztül szemetet szedtem. De ez a bokor nekem pont jó helyen volt.
Havat már nem tudok fényképezni, meg a bokor is valszeg más színű, de azért hétvégén kimegyek, megnézem, hogy mutat most.
2010. április 28. - 12:22
Péter, ezt a jóistenes dolgot hagyd a fenébe, rossz út. Útban van – de írtam, hogy nyilván nem taposod le. Van, hogy nincs mit tenni, útban van valami, az ember tudja és kész. Mert nem lehet kivenni. Sok esetben ilyen a villanydróttol kezdve a különféle reklámokig minden. De ezt azért jó tudni hogy útban van, nem tehetünk úgy, mintha nem lenne útban. A jóistennel meg sok mindent meg lehet beszélni, de kompozícióban nem túl erős az öreg. Ezért van a fotósnak szemikéje, meg kezikéje, hogy exponálás előtt rendbetegye a dolgokat.
Hogy miért van útban? Elmondom. Igaz, színben adja magát, de van ott a képen ilyen szín máshol is, finomabban is, nem ilyen zaklatott, kiugró, nem oda való formában. A forma. Az ami miatt útban van. A fatörzsek nagyon szép ritmust adnak, ez között bújik-kandikál a kocsi. Ez a bokor formailag nem illik oda, formája az, ami miatt kiesik a képből, mert tolakodó az a forma, amit a levelei adnak, nincs a képen ennek a formai helyzetnek ellenpontja. Ráadásul ha ki akarjuk játszani azt, hogy az a kocsi akár el is indulhatna valami varázs útra, akkor épp ez a bokor az, ami a képzeletbeli utat takarja, tehát így nem való oda emiatt se. A szín megfelelés ott van a fatörzseken, az elég ehhez. Próbáld ki fotóbolttal, hogy kiszeded, oszt meglátod, hogy igazam van-e. (lustáknak javallott az ujjacskáik használata, amivel kitakarhatják ezt a foltot, hogy megnézzék mi lenne, ha nem lenne ott.)
2010. április 28. - 10:09
A vörösesbarna bokor… :-)
Mindig felháborít, amikor elemzés közben előjön egy ilyen vélemény, hogy “az az X dolog az nem kéne a képre” (persze a triviálisan idegen vagy a kép üzenetét romboló dolgokat tényleg le kell hagyni). A kép készítésekor kizárólag ösztönösen komponáltam, nem tudatosan, és fel sem merült bennem a bokor eltüntetése. Ott volt a jelenetben, amit a Jóisten rendezett be, és hogy jövök én ahhoz, hogy ezt megváltoztassam? Úghogy ugorgyunk, ahogy Pósalaky bácsi mondta volt vala. :-)
Érdekesebb kérdés, hogy utólag szemlélve a képet, lehagynám-e róla a bokrot. Akár úgy, hogy ha még egyszer elkészíthetném a képet ott a hegyen, akár valamilyen utólagos képszerkesztési manipulációval. Úgy gondolom, nem. A történetben ugyanis szerepe van. Ha megfigyelitek, ez az egykor szebb napokat látott lakókocsi ugyanis úgy tűnik el, hogy még a teljes fizikai annihilációja előtt felveszi a mimikrit, a környezetének színeit. (Valójában ez fogott meg a jelenetben, ezért fényképeztem le.) Egyetlen olyan szín nincs a kocsin, ami ne szerepelne a szoros környezetében. Talán csak a szúnyogháló zöldje, de nyáron, a szúnyog-szezonban beleolvad a fák-bokrok zöldjébe az is. ÉS OTT VAN A BOKOR VÖRÖSESBARNÁJA IS. :-) Nem csodálatos? Nekem kell az a bokor oda. Nagyon. :-)
(zöpö)
2010. március 14. - 22:36
Jóhelyt van az ott.
2010. március 13. - 13:24
Igen, a tömegek szempontjából is ott kell lennie, szerintem.
2010. március 12. - 21:07
jól van rendezve.
2010. március 12. - 21:03
OK, akkor elmondom, hogy miért ezt a súlyozást választottam. A néhai lakókocsi lejtő felőli oldala teljesen szét van rohadva, vagyis az az oldala kvázi nyitott. Az egész olyan, mint egy vadászház vagy egy völgyre néző szálloda vagy hegyi nyaraló, nyitott terasszal. Ha ilyesmit fényképezel, nem akarod megmutatni, hogy mire van “kilátása” a kecónak?
Ez a szegény, a tájba szinte már teljesen beleolvadt valami balra, a völgybe néz. Ha nem hagynék teret mellette, hiányozna, szerintem.
2010. március 12. - 20:50
Na jó, nem vagyok szakértő, nekem csak a szám/kezem jár. Én úgy látom, hogy elég nagy ez az izé, hogy a szélére tedd, de nekem izgalmas így is.
2010. március 12. - 20:38
OK, megkapod centrálisban. Természetesen elkészítettem a képet úgy is (volt időm komponálni, nem szaladt el / akart megharapni a téma). Ha centrálisban rakom fel, akkor tutira azt kifogásolta volna valaki. :-) Mind1, a lényeg, hogy a rendelkezésre álló sorozatból ezt ítéltem olyannak, amit nézegetni / mutogatni szeretnék. :-)
2010. március 12. - 20:26
ez a kép tetszik, érdekes, bemennék körbenézni. Én középre helyeztem volna, így egy kicsit el van csúszva.